Tanulmányait 1952-57 között végezte az ELTE-n, 1956-tól a szegedi Móra Ferenc Múzeumban dolgozott majd 1970-től a múzeum igazgatója lett. 1965-től régészetet oktat a JATE-n, 1989-től tanszékvezető, 1970-től irányítja a pusztaszeri ásatásokat és a nemzeti történeti emlékparkot. A történettudomány kandidátusa (1969). 1999-ben habilitált, 2000-ben kapta meg a professzori címet.
Művészeti tevékenység:
Kitüntetései:
Móra Ferenc-díj (1979)
SZOT-díj (1988)
Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztje (1994)
"...Messzelátó hegy gyanánt szolgált..." (Szeged, 1998.)
Ecce salus vitae. (A Gizella kereszt) (Visy Lillával) (Szeged, 2000. Agape)
Múltbalátó - Régészetünk nagy pillanatai (2005)
Kiállítások:
Egyéb:
Trogmayer Ottónak, a szegedi Móra Ferenc Múzeum nyugalmazott igazgatójának egész pályafutása szorosan kötődik Szegedhez. A néhány éve Széchenyi-díjjal is kitüntetett kiváló muzeológus, régész ötvenes-hatvanas években végzett őskori ásatásai több történeti kérdésben új eredményeket hoztak, a hetvenes években pedig pusztaszeri ásatásai jelentettek komoly szakmai sikert. A szegedi régészeti képzésbe is fiatalon bekapcsolódott: előbb óraadóként, 1969-től docensként oktatott, majd a JATE 1989-től önállóvá vált régészeti tanszékének vezetője lett. 2000-től az egyetemen egyetemi tanárként oktatott. 2004-ben nyugdíjba vonult. A legnagyobb munkát mégis talán múzeumszervezőként végezte: 1970 januárjától 1997 októberi nyugállományba vonulásáig igazgatta a szegedi Móra Ferenc Múzeumot, és irányította a Csongrád megyei múzeumi hálózatot. Kitartása és következetessége nagyban hozzájárult, hogy létrejött az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, sikerült restaurálni és méltóképp kiállítani a Feszty-körképet. 1997 nyarán a Magyarországért Alapítvány Magyar Örökség-díját vehette át, 1999-ben pedig pályafutása elismeréseként a 120 éves Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat neki ítélte a magyar régészet atyjáról, Rómer Flórisról elnevezett emlékérmet.
